Ma még boldog
mosollyal köszönhetem meg,
azon virágokat,
melyeket átnyújt kezetek,
s amiben benne van
mindaz a gyermeki hála,
amely átkísér egy
napon a túlon-túlvilágra.
Ma még elmondhatom,
mint már annyiszor,
hogy lelkemben öröm
és megnyugvás honol,
mert érezhetem
általatok, hogy létem értelme
téphetetlen
gyökérként él szíveitekbe.
Ma még ti is
láthatjátok, mily nagy kincs is az,
ha van olyan, ki nyomotokban
kitartón halad,
és hűséggel
vigyázza azokat a gyermeklépteket,
melyekre Istenáldást
hint az anya-szeretet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.