A dacoló szív, annyira tud fájni,
fékezd hát benne könnyes lüktetését.
Rejtsd előlem a múltat hozó érzést,
mert így tudok csak boldogabbá válni.
Ne engedj magadtól! Kincs vagyok neked!
Ne engedj magadtól! Kincs vagyok neked!
Látható út az élet kapujához.
Add nekem te, mit sorsom elodázott!
Láncold lelkedhez ingatag lelkemet.
Óvd meg szerelmem, hisz mindenem tiéd!
Óvd meg szerelmem, hisz mindenem tiéd!
Legyek fényed mi két szemedben éled!
Maradj nekem puhán simogató kéz,
forró szerető, ki, ölelésre kész!
forró szerető, ki, ölelésre kész!
Soha ki nem hunyó, lobbanó szikra,
mely hideg télben is nyári napként ég.
Vers:Kun Magdolna
2009.02.20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.