Ha majd
homokpalotádra földi ima száll,
már nem számít többé,
mily gazdag voltál,
mert véget ér a
fényűzés, véget ér a pompa,
s minden mi szíved
kapzsiságba forrta.
Akkor ott a mélyben nem
leszel egyéb,
mint ősz-avarban
megzizzenő levélsöpredék,
mire bakancs élek
taposnak, csizmasarkok lépnek,
akármilyen úrnak
teremtett az élet.
Ezért hát oly módon becsüld
kapott kincsedet,
hogy adj belőle
kellőképp a nincsteleneknek,
mert e nincstelenek lesznek
majd azon emberek,
kik halálod után is úrként
tisztelnek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.