A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 22., szombat

Szerelem és boldogság


Hangod, mint az ezeregy éjszakák ringató meséje.
Vagy a fénytündérek zenéje a fellegek között.
Szavaid a szálló hópelyhek pihe könnyű súlya,
Mikor ezüstszínben lebegnek a jéghegyek fölött.

Szerelmed tiszta vizű forrás a szomjazó vándornak.
Aranyporral hintett éjálom, mi bódulatra késztet.
S olyan hévvel fellobbant vágyölelő szenvedély,
Mitől a könnyet síró napsugár is mosolyogni képes.

Kezed- áldással telt patak, mely addig ki nem apad,
Míg minden pórusában ott él a lélekből jött jóság,
S míg szíved mélyén tanyát ver, néma szívverésem,
Melynek vérpiros színéből nyílnak ki a rózsák.

Náladnál senki sem súgja szebben azt, hogy szeret.
És senki nincs, ki jobban tudná mi a fontos nekem,
Hisz te vagy kinek féltő karjaiban új otthonra lelek,
Akkor is, ha tévelygem, és nem találom helyem.

Ha valaki megkérdezné tőlem, mennyire szeretlek,
Egyszerűen válaszolnám- mindenkinél jobban,
Mert a halál utolsó percében is egy vágyam marad,
Hogy angyalként járhassak földi lábnyomodban.

Vers:Kun Magdolna
2009.11.12

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése