Álmaink, mint,
A tiszta tengervízben kacérkodó színarany sugarak.
Vagy az alagutak mélyéből fel-feltörő napfény.
Nyári zápor után a fellegekből előbújó szivárvány,
Mit bozontos hajával lep be a távolodó holdéj.
Vágyaink, mint
Vágyaink, mint
Andalító szerenádból felcsendülő álmatag dallam,
Mely szívzugokba fészkeli a vonzó vallomást,
Hogy megőrizze ritmusát a túlhajszolt vérkörben,
Mikor szabálytalan lesz benne minden dobbanás.
Érzéseink, mint
Az őrködő félhold mellett a legszikrázóbb csillag,
Melynek fellángoló erejéből gyűjt tüzet a nap.
S az olyan hittel ontja magából a túláradó ragyogást,
Hogy abban az eredendő bűn is feloldozást kap.
Szerelmünk, mint
Szerelmünk, mint
Láthatatlan lélek fonák, mitől másabb lesz az ember.
Szomjoltó életforrás fakadása a halál közelében.
Olyan hitet adó nyugalommal telítődő, szeretetérzés,
Mi a legfájóbb szenvedést is enyhíti Isten erejével.
Vers:Kun Magdolna
2009.06.14
Szép estét Drága Magdika !
VálaszTörlésKöszönöm ,ez a vers most nagyon kellett nekem...
A szóképeid varázslolnak ...
Remélem szépen telik az ünnepetek !
További kellemes perceket Nektek !
Minden versed gyönyörű azért nem ismétem magam...és gyönyörű a lelked is ..
Köszönöm Neked !
(most szívem szerint becsempésznék ide egy virágot )
Szeretettel ölellek : M
Drága Mariann!
VálaszTörlésNagyon köszönöm neked a lélekre simuló szavakat. Hálás vagyok a szeretetedért.
Nagyon boldog Ünnepet kívánok neked.
Mindig szeretettel gondolok rád.
Magdi