Ha már minden másnak vége

Hittem, irántad való szerelmem akként tiszteled,

ahogy azt a szív szava suttogta neked,

hisz minden egyes vallomásom tisztán tükrözte

azon mély érzést, miben a lelkem volt benne.

Bíztam benned töretlenül, de lassan rájöttem,

délibáb volt mindaz, mit szépnek képzeltem,

délibáb mely szertefoszlott egy pillanat alatt,

hogy ne maradjon utána csak fájdalom tudat.

Lassan mégis begyógyul az a sok-sok sebzett rész,

amelyre a múlandóság könnyrovátkát vés,

rovátkát, mi emlékeztet arra a nagy-nagy veszteségre,

mi akkor fáj leginkább, ha már minden másnak vége.

Kun Magdolna