Rólad mesél

Amikor árnyék lepi be a hangtalan csendet,

s ajtómon belül marad a kialvatlan világ;

Újra eszembe jut az, az ezerszínű szépség,

mely nyárrá varázsolja emlékeim nyomát,

mert
Rólad mesél a vízcseppekből felosonó, illatozó pára,

s összekulcsolt kezeink megremegő, édes vallomása.

A hallgatag hóember, melynek gombszeme ragyog;

Mikor egy felé suhant pillantásban tükörképe vagyok.
Rólad mesél a csilingelő kacaj, mely ajkam ívén lapul,

feltörekvő, forró vágyad, mi szívemben mar vadul.

S az a gyermeteg mosoly, mely megőrzi a csodát,

mire érdemes volt várnom - egy egész életen át-

Vers:Kun Magdolna

2008.09.15