A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 30., vasárnap

Ringató


Aludj mama, aludj. Szép legyen az álmod.
Hófehér ruhás angyalok őrizzenek téged.
Varázs kürtök dallama csendüljön az égben,
és harangok zúgják, hogy véget ért egy élet.
Öleljen át Isten karja, féltő mozdulattal.
Selymes felhők pelyheiből vessen neked ágyat,
s úgy ringasson benne, olyan szeretettel,
mint, te ringattad egykor kicsi unokádat.
Minden alkony lángjában szemed fénye legyen,
hogyha az égre nézek, mindig lássam benne,
azt a mérhetetlen jóságot, mit könnyekké fakaszt,
minden éjszakán a síró naplemente.
Ne félj mama, ha dideregsz a mélyföld rögeiben,
én ott állok sírod felett, és napfényt viszek neked.
Összeszedem a csillagok földre zuhant porát,
hogy lámpásként melegítse hideg tenyeredet.
Mikor látod, hogy térdelek a márvány kereszt előtt,
és a fájdalom megtöri a túl erőtlen szívet,
repülj hozzám pillangóként, szállj a kezemre,
hogy odaátról is érezzem tiszta szereteted.

Kun Magdolna
 

12 megjegyzés:

  1. Fájdalmasan szép ez a vers, Drága Magdika!

    Erőt és kitartást kívánva ölellek szeretettel!

    VálaszTörlés
  2. Drága Magdikám!
    Csodálatos érzések Édesanyád iránt. Ez a mérhetetlen szeretet, amit mág most is érzel.
    Csodálatos szóképek!

    Ölellek szeretettel: Miki

    VálaszTörlés
  3. Drága Dana!
    Hullnak a könnyeim, mert azok a szép vasárnapok, mikor odabújhattam a nagymamámhoz és megköszönhettem a szeretetét, soha többé nem jönnek vissza. Nehéz enélkül a napok és szeretete nélkül élni. Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel ölellek én is.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Miki!
    Már nincs többé sem nagymamám sem anyukám.
    Pár itt maradt fotót és tárgyat simogathatok helyettük. Hiányuk sosem múló, égető fájdalom.
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  5. Drága Magdikám!
    Csak képzeletünk játszik velünk. Mikor azt hisszük, hogy Édesanyánk velünk van. Valóban nincs velünk, de ezzel vigasztaljuk magunkat. Annyira jó hinni, hogy itt van velünk. Csak egy álom, ami olyan sokszor véget ér, ahogy felébredünk. De a tudat, nem tudja kitörölni az elmúlt életet, miben mi is benne léteztünk, velük együtt sírtunk, nevettünk. Belegondolunk, s már sírunk is, potyognak a könnyeink. Talán egy csodálatos szerelem tompítani tudná a hiányukat. De a szerelemben is annyit csalódunk, minden csak átmenet ebben az életben, s nem tudjuk, mikor jön az igazi, ami egy kis örömöt hozna, boldogságot hosszabb távra nem biztos, hogy megérint a boldogság, ami olyan gyorsan elillanhat, mint a pillangó.
    A remény pillanatokra megvigasztal, s aztán minden megy tovább. A malom tovább őröl. Felörli idegeinket. A jelenben nem igazán bízhatunk, csak az álomban: ott velünk vannak,
    elengedni nem tudjuk őket. S így lassan el is fogy életünk. Visszanézünk a múltba, ott meglátjuk őket.
    Ölellek szeretettel: Miki

    VálaszTörlés
  6. Drága Magdika !
    Amikor elment elvitt egy darabot belőled , de hagyott is..örökre ott van a szívedbe.
    Mindig Veled van !
    Nagyszerű asszony volt ! Aki ilyen lányt nevelt , az csakis egy értékes ember lehetett !
    Szeretettel ölellek ! Mariann

    VálaszTörlés
  7. Kedves Miki!
    Néha látom arcukat álmaimban és megérinthetem őket, ami határtalan örömmel tölt el, de mikor jön az ébredés, csak a párnán maradt könnyek hagynak árulkodó jelet álombéli jelenlétüknek.
    Ilyenkor mindig elpattan egy ér a a szívben s tudom, hogy egy idő után már nem lesz semmi, ami dobbanásra készteti.
    Köszönöm együttérző szavaid. Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  8. Drága Mariann!
    A hiányzó darab helyén tátongó üresség van. Nem helyettesíthető érzések keltek szárnyra velük együtt. Gondolatban mindig velem vannak és hiszem, hogy még vigyázzák a lépteimet.
    Az érintések és simogatások szépségét viszont soha többé nem érezhetem. Nagyon köszönöm kedves szavaidat. Mindig szeretettel gondolok rád. Magdi

    VálaszTörlés
  9. Drága Magdikám!
    Az életet ajándékba kaptuk szüleinktől. Akár milyen nehéz is, az úton végig kell menni. A pillanat, mikor megszülettünk, olyan csoda, amit csak egyszer élünk át. Megismételhetetlen.
    Az élet tele van buktatókkal, de élnünk kell, megkeresni azt, ami boldogságérzést adhat.
    Ha nem születünk meg, ezt mind nem tudjuk!
    Mennyország és pokol, itt a Földön. Ez kísér végig életünkön.

    Ölellek szeretettel: Miki

    VálaszTörlés
  10. Kedves Miki!
    Az élet valóban ajándék mindannyiunknak és tudom, hogy a természet törvénye az, hogy megtanuljuk, a születés pillanata a halál kezdete. Mégis reménykedünk abban, hogy a végítélet elkerül bennünket és azokat is, akiket szerettünk. Utunk során hányszor szakadékba estünk és hányszor kivergődtünk onnan. Egy bizonyos ideig van erő újraépíteni a magunk körül ledőlt falakat, de ha már alap sem marad, nincs többé mire.
    Valóban mennyország és pokol az életünk.
    Köszönöm, hogy visszajöttél.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  11. Drága Magdi!
    Ahányszor eljövök ezt a verset mindig el kell
    olvasnom.
    Gyönyörű gondolatokat írtál le.
    Soraidban érzem veszteséget, a fájdalmat, a belenyugvást.
    Érzem az önvigasztalást, a reményt, hogy még ott a létben is érzi szereteted.
    Ez biztosan így van...Tudom!
    Szeretettel..Hein
    Én soha nem kaptam anyai szeretet, de volt egy idős néni, aki nekem adta szíve összes melegét, keze összes érintését, simogatását.
    Ő nevelt értékrendre, Ő adott életemnek irányt.
    Mikor elveszítettem, nem nyugodtam bele, kiabáltam az orvosokkal, kiabáltam vele, a sorssal...!
    Szemrehányást tettem neki, mert Ő az egyetlen aki igazán szeretett egyedül hagyott.
    A fájdalom csitult, de a hiányérzet az űr maradt.
    Ő ezt tudta, biztos vagyok benne.
    Három éve történt egy késő tavaszi napon, kiléptem az ajtón,és velem szemben ült egy fecske a kiszáradt fa ágán.
    Egyenesen rám nézett és csodálatosan csicsergett, éreztem a szeretet teljes dorgálást a vigasztalást, éreztem a kérést engedjen el.
    A mami lelke volt biztos, hisz felém röpült és a szárnyival keltett légáramlat olyan volt...mint egy utolsó érintés.
    És ekkor tudtam elengedni.
    Magdikám azért írtam le Neked, hogy tudd sosem veszíted el a szeretetét, egy virág szirom cirógatása, a lágy szél simogatása, mind az Ő érintése.

    VálaszTörlés
  12. Drága Hein!
    Még csak most találtam meg beírásod.
    Könnyeket csalt szemembe, amit írtál.
    Tudod te is mi a legnehezebb. Elengedni azt, aki biztos támpont volt az életünkben.
    Nem szűnő hiány ez. Halálja marja a szívet és naponta meggyötri a lélek erejét. Nagyon igaz az a dolog, hogy az a kismadár a néni lelke volt. Elköszönt tőled és elrepült, de biztosan tudom, hogy szíved szeretetét magával vitte.
    Köszönöm, hogy itt voltál. Mindig szeretettel gondolok rád. Magdi

    VálaszTörlés