Melletted a csend is halk zenévé válik,
a végtelen nyugalom dallammá szelídül.
Ilyenkor érzem, több vagy, mint mások,
te vagy kit a sors, nekem szánt szerepül.
Rád bíznám életem szúró, apró töviseit,
mert tudnám, általad nem ejtenek sebet.
A legutolsó pillanatot is veled élném át,
szorosan hozzád bújva - szorítva a kezed.
Vers: Kun Magdolna
2009.02.30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.