Nincsenek már mesék, sem
nagy beszélgetések,
és hangokat sem adunk
a néma szívverésnek,
mert elfojtottuk
egymásban azt a tüzes lángot,
amiben szerelmünk
járta az izzó parázstáncot .
Most dacolunk
egymással, mintha nem tudnánk,
számunkra már véget
ért az a boldog ifjúság,
mikor nem számított
az sem, hogy némely csalódás,
megcsonkítja bennünk
az élni akarást.
Büszkeségünk törte
ketté azt a valós érzelmet,
amely közös útra
terelte lépéseinket,
s amiről hinni véltük,
oly erejű talapzaton áll,
hogy nem dönti le a könnycsordító,
kettős szív-halál.
Kun Magdolna
Drága Magdikám!
VálaszTörlésOlyan gyönyörű vágyvers. Annyira szenvedélyes, olyan ritmusa, lüktetése van, ami csak Tőled jöhet. A szavaid megint tündökölnek.
Ölellek szeretettel: Miki
Kedves Miki!
VálaszTörlésMegtisztelő és kedves szavaid nagyon köszönöm.
Szeretettel.Magdi