Ma is vártam rád

Ma is vártam rád, úgy ahogyan mindig.
és ma is kerestem azt a régi illatot,
mit oly sokszor éreztem, mikor búcsúzáskor,
ajkad puha íve, ajkamon hagyott.
Ma is kerestelek a nesztelen fák között,
hol a szél zúgása vigaszként hatott,
mert minden zizzenő levél rezdülésben,
a te szavaid volt az, amit hallatott.
Ma is körbefont az a csillagfényes este,
mely holdfényű éjben szerelmet adott,
s én ma is elhittem, hogy újra láthatom,
a megszokottá váló kedves mosolyod.
Még százszor megjárom azt a régi utat,
melynek szálló porszeme lelkemre tapadt,
Azért, hogy mindig emlékezzem arra,
mit érez a tikkadt szív, ha víz nélkül marad.
Még ezerszer várlak, akkor is, ha nem jössz,
nem számít a forróság, nem számít a fagy,
amíg lélegezni tudok, téged szeretlek,
s érted hullnak könnyeim a falombok alatt.

Kun Magdolna