A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 20., csütörtök

Lángoló éjszakák


Olyan hévvel égetsz a tüzes éjszakákban,
mint a lángoló nap fénye déltáj idején.
S oly forrón ölelsz, mint a kitörni kész vulkán,
mikor tűzcsóváját gördíti a hegyről lefelé.
Ha szemeidből fényt ontó égi sugár zúdul,
testem vágytól megfeszülő ívelt hajlatára,
Akkor a kitárt szárnyú kéj, érző pillantása,
már ott landol valahol a csillagok porába.
Veled édes álom repülni ég és föld között.
Utazni együtt egy érzékkel telt helyre,
hol minden mámorpercet ajándékul kapunk,
a gyorsan szálló időtől- szívünkben elrejtve-
Téged mindig és mindenhol szeretni akarlak,
mert ebből a szerelemből sohasem lesz elég.
Amíg élni vagyok képes, mindig vissza várlak,
s ha megérkezel hozzám- futva megyek eléd.
Nekem te leszel a boldogság egész életemben.
Én rád vágyom akkor is, ha minden elveszett.
Tőlem érhetnek kudarcok, könnyes csalódások,
Amíg világ lesz a világ, csak téged szeretlek

Vers:Kun Magdolna
2009.08.01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése