Van, mikor szívünk akként vérzik el,
hogy nem osztjuk meg fájdalmát soha senkivel,
mert minek is osztanánk, úgysem értenék,
milyen a magányba zárt néma szenvedés.
Van mikor csendben halunk, csendben temetünk,
ne tudják meg mások, mit is érezünk,
s ne is sejtsék, mily gyötrelmes az-az átkos pillanat,
mikor a magasságos ég fentről rád szakad.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.