Zárd kulcsra az ajtót, ne kérdezz most semmit!
Tartózkodó mozdulatban állj meg néhány percig,
s utána határozott lépésekkel gyere közelembe,
szoríts olyan dühvel, mintha testem préda lenne.
Ne engedj, ha fájna is csak szoríts egyre jobban,
elhalkuló hangom már én magam sem halljam.
S ha felgyorsul a szívdobbanás lázadozón csókolj,
mint kopár szigeten, mikor éhségnyomor tombol!
Ölelj felgerjedő vihar nyomán a földillatú széllel,.
mely szenvedélyért dühöng, ha közeleg az éjjel.
Szeress vulkántűzzel, mi lángcsóvát vet könnyen,
mikor villám-szított erővel magas égben dörren.
Adj magadból mindent nekem, az utolsó erődig,
szálljon az a tüzes varázs a fényben bújt felhőkig,
Válj velem majd eggyé, csak egyetlen egy percre,
hogy érezzem, nincs más ember, aki így szeretne.
Vers:Kun Magdolna
2008.09.25
Igen, ez költészet!:)
VálaszTörlésCsodálatosak a képek versedben!
Csodálatos!
Kedves Erika!
VálaszTörlésKöszönöm szép és megtisztelő véleményed!
Szeretettel.Magdi
Szia Drága Magdika !
VálaszTörlésTudod , hogy minden versed gyönyörű !
Imádom a szóképeidet !
Szép napot Nektek !
Ölellek :M
Drága Magdikám!
VálaszTörlésEz az! Mindent adjon a szerelmes társ. Szívet, lelket, erőt, mindent ami az eggyé váláshoz fontos, még ha csak egy percere is. De megtudod, hogy ezért érdemes élni.
Ez a lobogás, ez az elsodró szerelem, mindennél többet ér. Elszakíthatalan kötelék, lánc nélkül, a szívben és lélekben egyaránt.
Ölellekszeretettel: Miki
Drága Mariann!
VálaszTörlésKöszönöm a szép szavakat és a dicséretet.
Szeretettel ölellek.Magdi
Kedves Miki!
VálaszTörlésAmíg a szenvedély uralja a testet és a vágy tajtékzó hullámokat vet a vérben, hihetünk abban, hogy élni érdemes.
Köszönöm kedves szavaid. Szeretettel.Magdi