A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 5., szerda

Éjölelés


Már elhalkult nyugalomban szendereg a világ,
csak néhány derengő csillag kóborol az égen.
Lángvörös tűzhajukat szivárványba fonják,
és úgy ragyognak némán tiszta tükör fénnyel.

Csak aludj kedvesem, én őrködöm feletted,
kitartóan nézem, ahogy megrebben a szemed.
S mikor mosolygó ajkaidra rálehelem csókom,
élénk pillantással simítom ágyra hajló kezed.

Minden percben féltve őrzöm éjszakai álmod,
ott pihegek melletted, mint egy forró lehelet.
S úgy hajtom majd fejem, otthont adó válladra,
hogy rád nehezült súlyom, észre sem veszed.

Magamhoz vonlak, mint nyári szél a felleget,
mely a felhőfodrokon pihen, hogyha fáradt,
és pajkos tündérként várom a harmatos reggelt,
hogy szenvedéllyé éledjen felparázsló vágyad.

Sosem hagylak egyedül, mindig veled leszek,
akármilyen gyorsan szállnak a nappalok és éjek.
Mindig én leszek majd az a a reményt hozó élet,
mely elkísér utadon, bármerre is tévedsz.

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése