Egy tenyérnyi hely kellene valamerre messze,
Ahol a nyugodtság ölel majd lefekvéskor este.
Hol nem ólomsúlyú szívvel ébredek fel reggel,
Mikor az éltető erejű nap a horizonton felkel.
Egy kis halk zenére vágyom, mely álomba ringat.
Lágy ütemű dallamra, melyek égi fénybe gyúlnak.
Pár ezüst holdas éjszakára, melyben akácos az illat,
És harmatcseppben fürdik meg az esthajnali csillag.
Boldogságot szeretnék, miben az el-eltűnő percek
A céltalanná vált napokban is új értelmet nyernek.
S az igaz látást újra kézen fogja az-az éledező tudat,
Melynek ereje darabokra töri szét a törhetetlen vasat.
Ahol a nyugodtság ölel majd lefekvéskor este.
Hol nem ólomsúlyú szívvel ébredek fel reggel,
Mikor az éltető erejű nap a horizonton felkel.
Egy kis halk zenére vágyom, mely álomba ringat.
Lágy ütemű dallamra, melyek égi fénybe gyúlnak.
Pár ezüst holdas éjszakára, melyben akácos az illat,
És harmatcseppben fürdik meg az esthajnali csillag.
Boldogságot szeretnék, miben az el-eltűnő percek
A céltalanná vált napokban is új értelmet nyernek.
S az igaz látást újra kézen fogja az-az éledező tudat,
Melynek ereje darabokra töri szét a törhetetlen vasat.
Vers:Kun Magdolna
2008.08.12
Drága Magdikám!
VálaszTörlésTalán az egyik legszebb vágyversed!
Fantasztikus! Gyönyörű!
Szeretettel: Miki