Egy nyári éjszaka

Emlékszel arra a nyári éjszakára, mikor a hold
ezüstös korongja ott fénylett az égen,

s mi egymást átölelve néztük, hogy válik lassan

álomszerű képpé ott a messzeségben?

Mondd mire gondoltál akkor, mikor szavak nélkül

beszélt szemedben az a különös tekintet,

mit megfejteni sosem tudtam, mert rejtelmével

elbűvölte a végtelenbe tűnő meseperceket.

Azon a meghitt derűs estén csókkal telt illatodtól,

lágyan simult vállaidra megremegő kezem,

s mikor rád néztem, láttam azt a világnyi szépséget,

mit ajándékul adott ez a tűzszárnyú szerelem.

Azon az éjjelen a szél, féltve ölelte kóbor csillagait,

és dúdolva ringatta ágyában a rubinvörös napot,

melynek aranyló színében táncot járt az alkony,

mikor égő lángrózsákból font rá varázspillanatot.

Vers:Kun Magdolna

2008.12.04