A csók

Talán a virágok kelyhében rejtőző színes pillangó

sziromba bújtatott nászi tánca lehet olyan könnyed,

mint mikor ajkam ajkaiddal érintkezve,
selymesen puha csókjaidtól vállaidra hullat néhány éji könnyet.

Vagy talán az ábrándos nap aranyszárnyú pille álma az,

mi oly égető, mint hozzám simuló tested, mikor ölelsz.

Hisz tested vonzásától fellángol köröttem
minden olyan rezdülés, mit már akkor érzek,
ha elmerengve figyelsz.
Csókolhatsz bárhogy!
Vadul szeretve, vagy szelíd szemű őzként,
mely csapdájában sem harcol életösztönével.

De űzött vadként is, mely láncokat tép ízekre,
ha csalárdul befogva,
 fogolyként néz szembe az ember erejével.

Lágyan is szerethetsz!
Ringathatsz apró gyöngyszemként,

mit párnád alatt rejtegetsz, míg le nem száll az alkony,

S ha majd a csillagporos éjszakákban, apró tüzek lobbannak,

Engedd, hogy a vágy érzése még ajkadon csillanjon…

Vers:Kun Magdolna

2009.04.10