Csak suttogj

Szavakba olvad az éledő vágy,
álomarcával válladon pihen.
Hallgatja szíved dobbanását,
mely béklyóként őrzi a szívem.

Csak suttogj, ahogy a szél az ágon
körülöleli a leveleket,
hogy simogatva védve naptól
hozzon rá hűs fellegeket.

Csak csókolj, mintha végső lenne,
az utolsó tánc veled,
melyben újraéljük azt a boldog időt,

mit szívünk elfeledett...

Csak sírj csendesen, sirass ha kell,
mutasd meg könnyedet,
ne hidd, hogy férfiként zokogni szégyen,
s titokban sírni nem lehet...

Vers:Kun Magdolna