Látod, csillagom, mily könnyen viselem,
vállaimra nehezült ólomkeresztem,
mely a hosszú évek alatt oly súlyossá vált,
hogy elkopott a térd, meghajlott a hát.
vállaimra nehezült ólomkeresztem,
mely a hosszú évek alatt oly súlyossá vált,
hogy elkopott a térd, meghajlott a hát.
De mit bánom én, ha meghajlott a
hát,
hisz szívem dobbanása még életért kiált,
életért mely addig marad boldogságtól teljes,
míg elrohanó időmben téged ölelhetlek.
hisz szívem dobbanása még életért kiált,
életért mely addig marad boldogságtól teljes,
míg elrohanó időmben téged ölelhetlek.
Mert amíg a szívem hangja neked muzsikál,
nem hervadhat őszbe a tavasz és a nyár,
hisz a tavasz te leszel mely ott nyit életet,
ahol az elmúlás szele már porszemet temet.
nem hervadhat őszbe a tavasz és a nyár,
hisz a tavasz te leszel mely ott nyit életet,
ahol az elmúlás szele már porszemet temet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.