A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 30., vasárnap

Bűnben fogant vétek


Nézd, ahogy térden csúszva esd a bűnben fogant lélek,
s megállíthatatlanul hullnak szeméből a könnyek.
Valami fáj most neki odabenn, mitől szíve dobbanása
ütemtelen lesz, s fojtogató magánya tűzlávaként éget.
Ronggyá tépett ruhájából kiserken a vére. Ősz hajából
tincsenként szakad ki az élet. Földbe tiport álmaiból
nem maradt már semmi. Minden elnyűtt gondolathoz,
feketeszurokként ragad a mélyről feltört vétek.
Bolyongva jár a sehol nincs hazában. Otthonát ellepték
a földön kúszó férgek, s mint a messzire bujdosott rab,
kinek csak temetetlen emlékei élnek, úgy hordja ő is
keresztjét a végnek. Arcára esőcsepp szitáL. Testének nyomora
régen megbilincselt lét lett, mitől nincs már jelene, sem jövője.
Ingoványos múltjában ott szűköl némán a síri végítélet.

Vers:Kun Magdolna
2009.09.24

2 megjegyzés:

  1. Jaj Istenem...majd megsirattál Magdi kedves...hiszen olyan sok ilyen kóbor lélek sír valahol magányosan...pedig a Nap nekik is süt...
    úgy megölelném Mindet....

    VálaszTörlés
  2. Drága Erika!
    Egyre több lélek sír magányosan bezárkózva, hogy ne lássák a könnyeiket. Bár az élet megfosztotta őket a boldogságtól, fájdalmukat mégis megpróbálják palástolni mások előtt.
    Köszönöm, hogy velem együtt érzel.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés