Ha végső alkonyba zuhanna a nap,
hol nincs szenvedély sem érzelem-dús vágy,
ringassa álmaim emlékpillanat,
melyben örökök a csókos éjszakák.
Ha csillagport tapos kihunyó
lelkem,
és nem simul rá több földi boldogság,
adjon vigaszt majd mindaz a szép bennem,
mi hervadatlanul, szívemben tanyáz.
és nem simul rá több földi boldogság,
adjon vigaszt majd mindaz a szép bennem,
mi hervadatlanul, szívemben tanyáz.
Ha szavam sem ölt már jelmezbál
ruhát,
s minden gondolatom sírban csendesül,
szálló sóhajomban nyíljon még virág,
s minden gondolatom sírban csendesül,
szálló sóhajomban nyíljon még virág,
mibe holtvilágom beleszenderül,
mert ahol virág van, élet is akad,
mely porrög hantomon rózsákat fakaszt.
mert ahol virág van, élet is akad,
mely porrög hantomon rózsákat fakaszt.
fotó-szonett:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.