A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 5., szerda

Biztos menedékhely


Néha kicsúszik lábam alól az eső-ázott talaj,
és kősziklákat zúdít rám a kénköves pokol,
de nem félek semmitől, míg itt vagy nekem,
akkor sem, ha a szélvihar mérföldekre sodor.
Biztos menedékem vagy a túlhajszolt napokon,
mikor fénytelen lesz a csillagfényű alkony,
s mikor arctalan árny lesz tévelygő lelkem,
mert sós-könnyű fájdalma a szív burkába markol.
Ólomsúlyú évek alatt meggörnyedt már hitem,
szemem szikrázó lángolása is régen elveszett,
de, ha te ölelsz minden olyan más lesz,
érzem, hogy új erőre sarkall a tiszta szeretet.
Liánként kapaszkodom a jövő perceibe,
hogy meglelt boldogságom vasmarokkal védjem,
mert, tudom, míg e boldogságot karod mélye őrzi,
tűzszivárvány szerelmünk a végtelenbe ér el.

Vers:Kun Magdolna
2009.02.21

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése