Anyám egy tündér volt, mesékbe ringatott.
Lázzal telt éjszakákon, vigyázta az álmom.
Két szemének tüzében örökégő mosoly ült,
mely ráncot simított a szikár arcvonáson.
Anyám keze áldott volt, puha és bársonyos.
Simogató selyemszál a göndör fürtű hajon.
Csitító kedves szó mikor feleselt a kamasz,
és megbántást okozott a fellázadt napokon.
Anyám szíve aranyból volt, belülről fénylett.
Nekem tartogatta benne az örök szeretetet.
Anyám olyan asszony volt, aki sohasem sírt,
a legszomorúbb percében is velem nevetett.
Anyám sohasem ismerte a gazdagság örömét.
Szegényen született és szegényen halt meg,
de fehér galamb lelke mindig úgy ragyogott,
mint a legszebben kicsiszolt gyémántékezet.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.