A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 5., szerda

Anyám keze


Anyám egy tündér volt. Mesékbe ringatott.
Lázzal telt éjszakákon, vigyázta az álmom.
Két szemének tüzében örökégő mosoly ült,
Mely ráncot simított a szikár arcvonáson.

Anyám keze áldott volt. Puha és bársonyos.
Simogató selyemszál a göndörfürtű hajon.
Csitító kedves szó, mikor feleselt a kamasz
És megbántást okozott a fellázadt napokon.

Anyám szíve aranyból volt. Belülről fénylett.
Nekem tartogatta benne az örök szeretetet.
Anyám olyan asszony volt, aki sohasem sírt,
A legszomorúbb percében is velem nevetett.

Anyám sohasem ismerte a gazdagság örömét.
Szegényen született és szegényen halt meg.
De fehérgalamb lelke mindig úgy ragyogott,
Mint a legszebben kicsiszolt gyémántékezet.


Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése