A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 9., vasárnap

Ami te vagy


Fény vagy te, játékos, szivárványos tél,
zúzmarától megcsillanó fákon alvó dér.
Fénylő csepp a hókristályban, elolvadozó,
hóvirág szirmában nyílt ezüsttakaró.
Kéz vagy te, áldott kéz, megsimogató,
lágy tapintású ajak, mely csókra szomjazó.
Nyitott szív a jóra, s az áldást hozó szóra,
csillagból szőtt mentőöv a süllyedő hajóra.
Kincs vagy te, egyszerű, hétköznapi ember,
kinek szelíd szemében hullámzik a tenger,
s ki úgy tud szeretni, hogy abban nincs hiba,
mert szerénységében lapul a vasakarata.
Te vagy az álom és valóság kedves otthona,
az eltékozolt pillanatok huncut mosolya.
Te vagy maga az élet, a sötét ég, ha kék lesz.
 te vagy az őrangyalom akárhová lépek.
Te vagy a dús hegyi levegő, a sivatag forrása,
csermelyek és patakok hullámzó sodrása.
Te vagy a mindenem, a felhőn járó szerelem,
s mindaz, mi széppé teszi hátralévő életem.

Vers:Kun Magdolna
2009.01.26

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése