A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 18., kedd

Álom


Mikor vágy húz karjaidba, s képzelet ont illatot,
szenvedéllyel simogat a megtestesült álom.
Ágyamon fényt ragyognak a törékeny csillagok,
s föléd hajol sóhajom, könnyű lepkeszárnyon.

Mikor érintésed mámorától megrebben az idő,
s tűzforró nyarat táncolnak a hideg nappalok,
mesebeli lámpafényből gyújt lángot az erő,
mely valósággal hevít, s ez oly csodás dolog.

Álmodozom. Hiszem azt, hogy minden öleléssel,
életem csöppnyi lelkű percei fényévekké válnak,
s ha eljön majd a bíbor alkony egy lángsugarú éjjel,
igaznak hitt szerelmünk is égi úton járhat.

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése