Akire érdemes várni

Gondolat leszek, hogy tudatomban megmaradjon,
milyen jó érzés várni arra, akit nagyon szeretek.
Akinek mosolyától fűszálak nőnek magasabbra,
és csendhullámmá szelídülnek a bőszült tengerek.

Kinek egyetlen szava többet ér, mint a világ kincse,
mert a szív legmélyebb zugának pontjából ered,
ahol az összegyűjtött álomképek emléktárházában,
feloldást nyer minden egyes bűnben a jóságszeretet.

Simogató kezében a csiszolatlan kő opálosan csillan,
S a tűzforró vulkán, szemének fényétől irányt változtat.
Mitől a jéghideg északi szél délirányban fordul,
És magával viszi a dúlt haraggal telítődő indulatokat.

Rá érdemes várni, éveket is, mik magányosan telnek,
Rá boldog érzés gondolni, mikor minden elveszett,
mert ő az –az ember ki soha nem kér, csak ad és ad,
s ki mindig önzetlenül vallja, hogy élni érdemes…

Vers:Kun Magdolna

2008.02.26